Október utolsó hétvégéje menőbb volt, mint valaha. Nem is a 4 napos hosszú hétvégére gondolok, hanem egy új formáció debütálására, a Digók első megjelenésére, amit  Napoli to BP - pizza POP-up névre kereszteltek. Jól hangzik, mi ez, ha nem a pizzák paradicsoma? 

Ugyan a nápolyi pizza már nem elérhetetlen itthon, az Igen csinálja egy éve, ez mégis picit más volt. Egy ismerősöm szúrta ki és azonnal továbbította az eseményt, én pedig egész héten erre a napra vártam. Az esemény oldalán kicsorgattak pár figyelemre méltó képet, ami mutatta hogy komolyan veszik. Nem is vicceltek, rettenet jóllaktam a fullos pizzáikkal. Debütálás ide, debütálás oda, volt rajtuk nyomás szépen, nem mehettek el ebéd után sziesztázni.

 Ha jó pizzát csinálsz itthon előbb-utóbb sikeres leszel. Az utóbbi időkben egyre inkább látom megerősítettnek ezt. Az emberek az évtizedeken át eléjük rakott kerek valamik után vágynak valami másra, valami minőségire. Hiába van rogyásig mindenféle pizzázókkal az ország, maroknyian tudnak csak elrugaszkodni a kilencvenes évektől. Még egy fatüzelésű kemence sem garancia semmire. Akkortájt valami durván mutálódott pizzavírus járhatott nálunk, a fertőzés az egész országra kihatott, súlyosan beette magát a vendéglátósok és az emberek agyába. Van aki kiheverte, de sokan a mai napig nem tudják túltenni magukat a szétfűszerezett Aranyfácános, kecsapos szószokon, a silány feltétekkel degeszre pakolt tésztákon. Hát ezt keresik az emberek! Az az egyszerű dolog, az alap amire építkeznek, hogy milyen minőségű a tészta, egyáltalán nem számít. Fő, hogy rajta legyen az egész étlap! Száraz, szikkadt, keletlen, kelletlen, gyorsfagyasztott, olajjal beecsetelt, ehetetlen. A helyek nagy százalékát nem érdekli mit tesz le eléd. Engem pedig nagyon érdekel!

Emlékszem az első napoletana élményemre, próbáltam megérteni a zseniálisra sütött pizzatésztát. Kerestem a miérteket, röpködtek a gondolatok a fejemben. Az az állag! Az az íz! Ez hogyan lehetséges? Mintha nem is kenyértészta lenne! Vajon mit tehet még bele? A magas hőtől a széle légies, könnyed, bársonyosan puha. A frissen sült vékony héj épp egy leheletnyit megroppan a fogunk alatt. Ennek a pizzának a szélét vétek nem megenni! A jó napoletana a paradicsom alatt is jól érezhetően puha, szivacsos a tésztával bír. Ott nem ropog, de fogalmad nincs, hogy mitől ilyen az állaga. Aki egyszer már kóstolta, az vágyik az új alkalomra. Ha ettél már ilyet és érted amiről írok, akkor te is vágysz rá. Én is vágytam, egyenesen ki voltam rá éhezve, pénteken alig vártam, hogy odaérjek. És a Digók nem okoztak csalódást, olyan margheritát rittyentettek, hogy ihaj. Be is faltam kettőt!

 Elégedett voltam. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy nem voltam vele egyedül. Annak rendje és módja szerint kapkodták el a pizzáikat, mindhárom nap vacsoraidő közepén kifogytak. Azt nem tudom, hogy az emberek honnan tudtak a Digókról, mert az esemény nem volt túlreklámozva. Nem írt róluk egyik népszerű vagy menő blog, nem volt felépítve túl nagy marketing sem. Nem láttam folyni a csapból, de még csepegni sem. Azt gondolom, hogy egész jól tájékozódok gasztrófronton, hamar értesülök az ilyen témákról, de a közösségi média egyetlen szálán sem jött szembe velem a digopizza. Mi lett volna, ha lehozza a varosban.blog? Hisztéria? Nem tudjuk meg.

Talán jobb is volt így, és lehet, hogy ők sem akarták megtolni az eseményüket túlságosan. Az emberek ezzel a fapados marketinggel is szétszedték őket, nem volt ritka az egy órás várakozás a pizzákra. A srácok arcán estére már lehetett látni a fáradtságot és azt is, hogy erre nem voltak felkészülve. Szerintem nem is lehet. Gondolj bele: az első eseményed, nulla tapasztalattal. Honnan tudod, hogy egy nem reklámozott eseménynek ekkora sikere lesz? Honnan tudod, hogy nem marad a nyakadon minden? Ez nem mirelittpizza, hogy kihúzod a frigóból és megsütöd, ez nem gyorskelesztésű tészta, hogy gyorsan csinálsz még százat. Ha ez lenne, ez az írás nem lenne. Paradicsommal még csak-csak, de egy romlandó vizes mozzarellával hogyan készülsz? Nem gumisajtot szórtak rá! Tudomásul kell venni, hogy a minőséget nem tucatra mérik. A Digók is emberek, van kapacitásuk, nem gépek. Nyilván jót szeretnének adni és a lehető legkisebb összetűzéssel, negatív felhanggal a legtöbb embert kiszolgálni. Az első fellépésük, fontos a jó bemutatkozás. Legközelebb már jobban készülnek, mert tudják, hogy van igény. A vírusfertőzöttségből sokan kilábaltak, talán a tudatosabb fiatalabbak már be is vannak oltva ellene. Én azt gondolom, hogy jól sikerült. Várakozással vagy nélküle. Csináltak nekünk egy klassz eseményt, remélem már tervezik a következőt. Én várom!